Az Óbudát-Alt Ofent ábrázoló metszetképek a valóságot ábrázolják abban a korban!
LÁSD: Gárdonyi Albert Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt» Óbuda legrégibb ábrázolása abból az időszakból maradt ránk,amikor lakossága elhagyta s falai pusztán állottak. Dillich Vilmos 1600-ban Kasselben megjelent krónikája ez, melynek teljes címe : »Ungarische Chronica, darinnen ordentliche, eigentliche und kurtze Beschreibung vieler furnehmér Festungen und Städte. Aus alten und newen Schriften, auch der Erfahrung selbe zusammen gezogen und beschrieben, durch Wilchelm Dillich.« Ennek a krónikának a legértékesebb részét azok a metszetek képezik, melyek a török hadjáratok által érintett magyarországi várakat és városokat ábrázolják s amelyek a címlap tanúsága szerint addig még nem jelentek meg nyomtatásban (so bisz dahero niemals in Druck auszgangen). E metszetek közül az egyik Budát és Pestet a Margit-,szigetről, a a másik Budát nyugat felől, a harmadik pedig Óbudát észak felől ábrázolja. A Budát ábrázoló két metszet olyan részleteket tartalmaz, amelyek csupán természet után készült vázlatok alapján voltak előállíthatók. Ilyen vázlatok készítésére a hosszú török háború bőséges alkalmat nyújtott s Dillich mint nagy-tudású és lelkiismeretes művész ismeretes. Az Óbudát ábrázoló metszet középpontját magaslaton álló s körfallal övezett várszerű épület képezi, melytől északnyugatra kisebb-nagyobb falromok közül gúlaszerű épület emelkedik ki. Az előtérben kapubejárat látszik, melytől balra, közvetlenül a Duna partján nagyobb egyházi épület romjai meredeznek. Az utóbbiak olyan festőién vannak elrendezve, hogy a puszta képzelet művének mernők venni, ha a budai metszeteken látható István-torony, továbbá az úgynevezett Csonkatorony nem tanúskodnának Dillich metszeteinek természethűsége mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése